Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ausztriában jártunk

Ausztriában jártunk

  Ausztriai kirándulásra invitált Székesfehérvári gyűjtőtársunk Lukoczki Zoltán, aki mindent megszervezve mutatta be a kirándulás részleteit. Mit lehet erre válaszolnunk? Igen elfogadjuk a szíves invitálást.

  Libnárné Herczeg Ilonával indultunk útnak fehérvár felé, hogy a megbeszélt időben, 6 óra 30 perckór, a közös találkozó helyen csatlakozhassunk Sass Istvánnéhoz, Sass Istvánhoz, és Sinkó Zoltánhoz, hogy onnan már közösen folytathassuk utunkat a következő találkozási ponthoz a sárvári Tesco parkolójához, ahol a két autós társaság összetalálkozik, és Rácz Ibolya is csatlakozik Birkás Erika, Zöld Irénke, és Lukoczki Zoltán csoportjához. Így már 9-en folytattuk utunkat a határ felé, hogy Sopronnál átléphessük azt. Útközben persze mi másról is beszélgethettünk volna, mint a kaktuszokról, tartásuk fortélyairól, vagy csak egyszerűen az életről.

  Lukoczki Zoltán Eugendorfi kaktuszbörzén ismerkedett meg Kurt Buder-rel, aki élettársával, Orosz Andreával közösen várt minket Gramatneusiedl-i otthonukban. dscn8294.jpgA szép környezetben épült társasház kertjében pillanthattuk meg a két kaktuszházat és az azt körbevevő sziklakertet, amely igazán ízlésesen volt berendezve különböző télálló kaktuszokkal, kövirózsákkal, és természetesen sok szép kővel. Az üvegházak egyikében a gyűjtő gyűjteménye volt megtekinthető, amelyben gyakorlatilag kizárólag télálló kaktuszokkal volt betelepítve. Ebből sem a kisebb, fiatalabb példányok, hanem az idősebb nagyobb telepeket alkotó Echinocereus-ok foglalták el az asztalok java részét. Az asztalok alatt pedig a fenti növények magjaiból életre kelt sihederek tanyáztak.

  A másik kaktuszházban már kedvünkre válogathattunk a télálló kaktuszok sokaságából, amelyek mérete, különleges virága, vagy ritkasága határozta meg a növények árait. Általánosságban elmondható, dscn8359.jpghogy 3-5-7 euro körül mozogtak az árak, de természetesen 10 euro felett is vásárolhatott, akinek éppen egy nagyobb kaktusz tetszett meg. Miután mindenki kiválogatta a neki tetsző növényeket, házigazdánk szépen komótosan leült az asztala elé, elővette a mindentudó jegyzeteit, névtáblákat és nekilátott minden cserépbe beletűzni a hozzájáró neveket. Miután ezzel végzett, csak akkor lehetett fizetni, és eltenni a szúrós kedvenceket.

   A beszélgetés ideje alatt kávéval, dscn8342.jpgsüteménnyel kínáltak minket, extra ajándékként a német kaktuszos újságból kaptunk 2-3 ízelítő példányt, és mindenki választhatott egy-egy kövirózsát. Közben persze a magyar háziasszony folyamatosan fordította oda-vissza a kérdéseinket és a válaszokat, így tényleg egy jó kis beszélgetés kerekedett ki a végére.

  Időnk lassan végéhez ért, így elindultunk következő úti célunk felé, a Bécsi Botanikus kertbe. Talán fontos információ, hogy a kert látogatása ingyenes, viszont nincs lehetőség az üvegházakat belülről megtekinteni. Ez némileg elkeserített engem, azonban hogy kielégítsék a kíváncsi embereket is, ezért külső dscn8371.jpgnövénytároló mini üvegházakat hoztak létre, amikben különböző növényeket ültettek össze. Egyikben húsevő növényeket, a másikban kaktuszokat, a harmadikban egyéb pozsgás növényeket láthattunk. Kaktuszokkal egy egész domboldal volt beültetve, amiben egy ritkán látott virágpompájában díszelgő kaktuszt pillantottunk meg. Ezt a növényt mindenki ismeri, de szerintem nagyon kevesen vannak, akik virágzásukban is gyönyörködni tudtak, és ezen még a tavalyi év virágzásából a dscn8390.jpggyümölcseik is szépen díszítették ezt a kaktuszt. Ez pedig nem más volt, mint egy Brasiliopuntia brasiliensis. A kaktuszok után egy másik kedvencbe ütköztem, egy hatalmas páfránytelepbe, ami gyerekkorom emlékeit idézik. A szép világos, hosszú leveleik mindig ámulatba ejtettek. Egyre gyorsabban repült az idő, ezért Sinkó Zolival gyorsabb tempóban kezdtük el a kertet bejárni, és sok fura növényt sikerült még megtekintenünk. Az egyiknek hatalmas levele volt, amely alá bátran beállhattunk volna esernyő helyett, a másikat egy üvegketrecben tartották, és kb 5 percenként párásítással érték el, hogy ez a fura növény életben maradhasson. Bár, hogy négyszemközt elmondjam, és nem sok életet láttam benne, ami meg volt benne, azt erősen rejtegethette, mert nem nagyon akarta legszebb formáját nekünk megmutatni. Vagy lehet, hogy ő így szép?

  Hazafelé indulva, elbeszélgettünk a látottak szépségén, és talán egy igazi csapatként tértünk haza, akik jobban megismerhették egymást ezen a szép úton. Köszönjük meghívást, és a kellemes társaságot.   

 

Jokhel Csaba