Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó kaktuszkert

 

Néhány szó az Olvasóhoz!

Az elmúlás feletti döbbenetem és főhajtásom kis elidőzésével jobban szeretném érzékeltetni az együttérzésem kifejezését.

Ezt - az elidőzés hiányát - akarom „jóvátenni”, ezért egészítettem ki az írásom végét.

Jokhel Csaba

 

 Jokhel Csaba:

                            Az utolsó kaktuszkert

 

 


Néhány hónappal ezelőtt, munkám egy kis vidéki városba, Kocsisberénybe vezetett. Kissé már untam a hosszú utat, de amikor elértem az első házakat, hirtelen felélénkültem, mivel megakadt szemem egy nem akármilyen kerten! Néhány pillanat volt csak, amennyire a közlekedés és az időm engedte, de amit láttam az megdöbbentett. A kerítésen túl, hatalmas Cereusok, Opuntiak, oszlopos Euphorbiak sorakoztak vigyázzban egymás mellet. A többi, körülötte sokasodó apróságról nem is beszélve. Bár ezek az apróságok bármelyike is nagyobb volt, mint az én legmagasabb, legnagyobb növényem. pb200032.jpgElőször csak lassítottam, mert mégis csak első a munka, aztán a szórakozás, de a kis ördög akkor már csak nem nyugodott bennem, furakodott előre. Agyamban jöttek mentek a gondolatok. Vajon kié lehet? Ismerhetem? Mennyi időm veszne el, ha megnézném? Vagy majd hazafelé? De mi lesz akkor, ha délután már nem lesz otthon a gazda? Döntöttem. Félrehúzódtam, megvártam a kellő alkalmat és megfordultam. A sorsra bíztam a döntést. Megpróbálom most megcsodálni közelebbről ezt a csodás kertet, ha otthon vannak, ha meg nem sikerülne, akkor még mindig van esélyem hazafelé. Megálltam a porta előtt, már ekkor éreztem, hogy a csodák palotájába várok bebocsátást. Nyúltam volna fényképezőgépem után, de nem volt nálam. Nem erre készültem. Megnyomtam a csengőgombot. Szívem a torkomban dobogott. Türelmetlenül vártam, csak hogy végre, valakit meglássak. Sem egy válasz, sem egy zörrenés. Néztem a csodát addig is, amíg rá nem szántam magam egy újabb csengetésre. Türelmetlenségem egyre jobban fokozódott, amikor zajt hallottam és rögtön vele egy férfi hangja is elérkezett hozzám.
– Jövök!

 

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan! Már nyomdában a

Színes virágcserepek!

borito.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Fábiánsebestyén

(Rózsa Erika, 2013.01.23 12:24)

Ez tényleg maga a csoda.Olyan kevés jó dolog történik manapság.Köszönöm hogy megosztotta velünk ezt a történetet.Talán egyszer majd mi is csodálkoz-va állunk az ön kapuja elött,és ha szerencsénk lesz talán be is engednek!
Nagyon jó egészséget kivánok.További sok sikert!!
Rózsa Erika.

Re: Fábiánsebestyén

(Jokhel Csaba, 2013.01.23 21:04)

Kedves Erika!
Köszönöm, hogy elolvasta kis történetemet, és azt is, hogy írt nekem gondolatairól néhány sort. Természetesen, ha felém jár, szívesen látom. Nálam ugyan nem találja meg a csodák kertjét, de néhány kaktuszvirágzást biztosan láthat.
Kérem, olvassa el az oldalunkon megtalálható kis történeteimet, és javaslom, hogy a többi szerzőtársam írásait, verseit is.
Köszönettel Jokhel Csaba

Egyre tökéletesebb

(Kiss Csaba, 2011.06.19 19:47)

Szia Csaba!
Elfelejtettem eddig véleményt mondani. Bocsi.
Annyira jó, hogy már azt hittem igaz.
Igaz, az is lehetne, mert ez nem valóságalapot nélkülöző fabula, utópia vagy sci-fi. Ez akár meg is történhetne valahol, valakivel, valamikor. A végét az átéléssel így átírtan, még emelkedettebb hangulatú és megdöbbentőbb lett. Töprengj még néhányon s kötet lehet belőle, először a honi szépirodalomban. Gratulálok. Nem tudom, hogy az érdi összejövetel egyikén nem kellene ezek közül sorban a megjelenteket felolvasni, mert nincs mindenkinek net hozzáférése.

Re: Egyre tökéletesebb

(Jokhel Csaba, 2011.06.19 20:31)

Csaba! Köszönöm a leírt véleményedet. Belőlem, valahogy az ilyen, szomorú történetek jönnek ki. Talán, majd egyszer, vidámabbak is születnek. Mindenesetre lehet, hogy ez lesz az első részlete a Hihető meséim című gyűjteményemnek? Majd meglátjuk. Felolvasást bármikor tarthatunk, de akkor a Te verseidre is számítok.

Az utolsó Kkaktuszkert.

(Libnárné H.Ilona., 2011.04.23 19:53)

Szia Csaba !!
Már látom,hogy az utolsó kaktusz kertből nőnek ki a növények,és lesz talán valaki aki tovább viszi.
Gratulálok,és a továbbiakban sok sikert kívánok.
Ica.

Re: Az utolsó Kaktuszkert.

(Jokhel Csaba, 2011.04.23 20:35)

Őszintén köszönöm Neked Icuka !

Köszönöm!

(Jokhel Csaba, 2011.04.10 21:53)

Szia Robi!
Köszönöm, hogy írtál. Örülök, hogy tetszett. Sajnos a következő sem annyira vidám, de a mondanivaló a lényeg. Ebben a történetben egy idős ember csodás életét meséli el, aki ugyan egyedül élte meg ezeket a csodákat, mégis boldogan mesélte el életének pillanatait, ráadásul még talált valakit, aki megérti Őt és gyűjteményét tovább élteti, most már harmadik generáció óta.

Köszönöm a barátságodat. Csaba

Jb.

(Szabó Róbert, 2011.04.10 20:48)

Hát ez nem semmi Barátom! A stílusból és a hangulatából akkor is ki találhatnám ki írta,ha nincs aláírva.Azért nem minden történet ilyen ilyen borongós és ne felejtsd,hogy Neked vannak barátaid! Gratulálok! Robi