Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Az első kaktuszomat 10 éves koromban kaptam a Fővárosi Állat– és Növénykertből. Az idős kaktuszárust mindenki ismerhette, aki az egzotikus állatok mellett, szentelt néhány percet a növények csodás világára is. Gyerekként 20 darabos gyűjteményre tettem szert, ami ugyan nem volt több egy ablakpárkány gyűjteménynél, ám én mégis büszke voltam rájuk. Egy darabig gond nélkül növekedtek, de gyorsan támadásba lendültek az akkor még számomra ismeretlen kártevők, a gyapjastetvek. Épségük védelmére semmilyen hatásos szert nem tudtam felkutatni. Egyesével búcsút inthettem minden kaktuszomnak. A növények szeretete azonban továbbra is megmaradt és mindent, ami zöld volt gyűjtöttem. Kedvenceim lettek a broméliák, páfrányok és minden egyéb, ami egy kicsit is másabb volt a megszokottnál. Rendszeresen látogattam a Füvészkertet, az állatkert pálmaházát, míg el nem jutottam a felszámolás alatt lévő Sasad kertészethez is. Az eladó, akinek élete munkáját kellet fillérekért eladni, rábeszélt egy Echinopsis-ra. Csodát nem vártam tőle, mert volt már “tapasztalatom” a kaktuszokkal. Az évek teltek és ekkor már feleségemmel elköltöztünk a szülői panelházból egy napos, világos lakásba. Egy este pedig megtörtént a csoda. Hatalmas fehér virágok tündököltek az ablakok közé tett kaktuszon. Talán még kellette is magát, mert jó néhány napon keresztül nem veszített semmit a szépségéből. Ez új lendületet adott és ettől kezdve bátrabban vásároltam kaktuszokat, sajnos, azonban továbbra sem tudtam őket virágzásra bírni. 2004 nyarán Érdre költöztünk családommal. Növényeim jobban érezték magukat, nagyobb teret kaptak, több fényt, és hálájuk jeléül virágozni kezdtek. Ez volt az utolsó lökés, ami elvezetett “kaktuszmániámhoz”. Segítséget mindenkitől elfogadok, és akinek tudok, segítek.

                              Sikeres kaktuszgyűjtést kívánok mindenkinek!