Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

Én, ha kaktusz lennék

 

 

 

Én, ha kaktusz lennék

Virágot bontanék

A virágaimnak

Díszvázává válnék

 

Tele életnedvvel

Tövisruhám óvná

Ki leszakítaná

Előbb-utóbb bánná

 

Aki otthont adna

Háza éke lennék

Virággal s anélkül

Neki díszelegnék

 

Szerényen pihennék

Fagyban és hőségben

Újra kivirulnék

Tavaszban és őszben

 

Tövis, virág - két szerv

Mint fegyver és ékszer

Vadság és báj - kényszer

Igéznék ezerszer

 

Tövispárnám gyapjas

Gyökerem oly kényes

Kilátszik a bordám

Sok napfényre éhes

 

Honom Amerika

Sivatag, őserdő

Fennsík, hegyek orma

Völgyek és a lejtő

 

Édes őshazámban

Nem becsülnek sokra

Az Óvilágban van

Létemnek jobb sorsa

 

Csúcsformám a régi

Lapos, gömb meg pózna

Néha bokrosodom

S növök, mint egy nagy fa

 

Töviseim kuszák

Horgas girbe-gurbák

Egyenesek s csupán

Ritkán vagyok pusztán

 

Termésem, ha érik

Jut földnek, madárnak

Szomját, éhét veszi

Vadnak és vándornak

 

Néhány mag, ha serken

S vérem tovább viszi

Hagyd az anyaföldben

Vénnek cseperedni

 

Rossz híremet keltvén

Akik nem kedvelnek

Noha nem ártok én

Egyetlen egy lénynek

 

Nem szúrnám, ki engem

Sohasem bántana

Minden tövishegyem

Bársonnyá változna

 

Kínálnám virágom

De csak kis időre

Gyönyörködj és várom

Szeress meg örökre!

 

Én, ha kaktusz lennék

Szeretetre vágynék

S bizarr szépségemmel

Szívekbe lopódznék!

 

 

 

Kiss Csaba

Érd, 2011. február 06.

 

 

                                              Verselemzés

 

                                 Kiss Csaba: Én, ha kaktusz lennék

 


Történelmi áttekintés: A poéta életpályájának még csak derekán jár, amikor váratlan események rázzák meg egész Európát. Az MKOE-ben felüti fejét a széthúzás, megindul a lassú, de biztos hanyatlás. Az európai Unió tehetetlen ezzel a problémával szemben. Hiába küld euró milliókat az Egyesület megmentésére, hiába próbálják az amerikai földrészt közelebb húzni Magyarországhoz, mégis sokan Madagaszkárért vagy egyenesen a szocialista Kubáért kiáltanak segítséget. Nehéz hónapok ezek. Az egész világ egyként szorong, várja a fejleményeket. Sokan nem tudnak semmit. Néhányuknak csak az egyetlen hírforrás marad - a  levelező lista.  Itt már csak Isten segíthet, akihez több könyörgő levelet is írnak, de válasz nehezen érkezik. Ekkor már minden szem Magyarországra, Érdre mered. Mi lesz veled MKOE? Ekkor megjön Isten válasza. "Majd reflektálok"- írja. Végre! Mindenki hátradőlhet és élvezheti a boldogságot, a harmóniát, az egyetértést. Az MKOE ekkor megmenekülni látszik, de a reflektálókból több nem lesz. Ekkor, ebben a reménytelen helyzetben,  amikor már minden kaktusz ledobta töviseit, elhervasztotta virágait, és elindultak vissza, az ősi föld felé, ekkor a 24. órában született eme remekmű.

A vers: Az első versszak a költő ars poetica-ja. A problémák megoldásáért, már önmaga is vállalná, hogy virágot bontva, díszes tövisekkel mutatna utat a jó irányba. Felvállalva ezzel a szenvedést és mindenki bűnét, csak hogy egy szebb, jobb világ köszönthessen az MKOE ablakán. A kaktusz - vagyis a költő - álmában egy ház éke kívánna lenni, ezzel is hirdetve a kaktuszok nagyságát. Majd ismét a valóságba cseppen, amikor a kemény életről ír. Fagyban és hőségben. Csendben állná a megpróbáltatásokat, étlen, szomjan. Ám ekkor valami gyökeres változás jön. Fegyverért kiált és ékszerért. Legyen vége a széthúzásnak, mert az ékszerekből nyert anyagi javak fegyverért és leigázó vadságért kiáltanak.

   Ismét álmok jönnek, de ekkor már az őshazáról, Amerikáról álmodik, sivatag, hegyek, völgyek. "Édes őshazám" - innen már nincs visszaút! Álmodik a természetről, tövisekről, csodás formákról. Magját szórná, hogy sokasodjon, de tanácsot is ad, hogy: hagyd "Vénnek cseperedni". A jövőbe néz, próbál tanáccsal ellátni, hogy: "Nem szúrnám, ki engem Sohasem bántana"

   A végén, már csak a szeretetvágy marad, hogy gyönyörködj, szeress, mert szeretnék a szívedbe lopódzni. Nem vágyom másra, csak a szeretetre és szeretteimre.

A lehetséges jövő. Vajon mi jöhet ezek után? Boldogság? Béke? Nem tudni, mert válaszként ott lapul továbbra is az önkény, a zsarnokság. Amikor már a cserépből kiboruló föld sem jó - a haza földje, nem jó a víz - az élet vize, akkor vajon mi jöhet még? Mi sújthatja még az MKOE-t? A balsors?

 

   Jokhel Csaba

  Érd 2011. 02. 07.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Melyiket válasszam?

(Kiss Csaba, 2011.02.11 16:19)

Szia Icuka!
Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy melyikünkhöz is intézed kedves szavaidat. Végülis mindegy, mert mindketten csak dicséretet kaptunk. Köszönöm druszám nevében is. Közös, elválaszthatatlan művé vált ez a kettős. Esetleg Rigerszki Zolit kellene meggyőznöd, hogy a jubileumi Kaktusz-Világban lenne a helyük. Megírtam, Csaba reagált rá, ennél többet nem tudok tenni, hogy minden kaktuszkedvelőhöz eljusson, ha tényleg jó. Még örökzöld is lehet mindkettő, mint a kaktuszok.
Icuka, a kaktuszokat csodáld, mert ők művelik velem (velünk) is a csodát, és ezen nem lehet csodálkozni. :-)

Történelmi át tekintés.

(Libnárné H.Ilona, 2011.02.10 22:29)

Szia Csaba.
Gratulálok a vers elemzésedhez.Nagyon jól be azonosítottál szinte minden sort.Nagyon tanúságos és el gondolkodtató,és érteni is lehet belőle.
Odaföntről,nagyon megható üzenet érkezett.
És tényleg a kaktuszos hited ne hagyjon el soha!.

Én ha kaktusz lennék

(Libnárné H.Ilona, 2011.02.10 22:15)

Szia Csaba.
Gratulálok a Ha Én ha kaktusz lennék versedhez.Igazán nagyon találó és ,kedves!
Ragyogón össze szedted a vers sorokat ,szinte minden szépet és jót le írtál
amit a kaktuszokról lehet írni.Csaba én csak csodálni tudlak!!.

Odafönt.

(Akinek válaszát vártad!, 2011.02.08 20:58)

Kedves Fiam!
Ki fogyott a tollamból a tinta,azért írok íly soká!
Túlságosan borúsan látod a jövőt! Nézd a dolgok jó oldalát! Bármily vész,balsors,széthúzás is sújtja az MKOE-t,itt a tavasz a megújulás ideje és hűséges gyűjtőim kezei között mindig virágozni fognak kedvenc növényeim a kaktuszok!
Hited soha ne hagyjon el!