Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érdekes úti élmények

 

 a Wolf-házaspár Kaliforniai-félszigeten tett látogatásairól.

 

 

 

      2006. október 17-én Franziska és Richard Wolf - Érd város Magyar Földrajzi Múzeum Kép égisze alatt működő Múzeumbarát Kör rendezésében - „Kaktuszgyűjtő úton a Kaliforniai-félszigeten” címmel - diavetítéssel illusztrált élménybeszámoló előadást tartottak. Kern Péter, az MKOE első elnökének emlékére és tiszteletére kapott meghívásnak nagy megtiszteltetéssel és őszinte örömmel tettek eleget. Az osztrák házaspár az eddigi egész munkásságát a kaktusztudománynak szentelte, és ebből a hatalmas ismeretanyagból adtak át két és fél órányit a mintegy 50 fős nagyérdeműnek A Kern-házaspárral kialakított sok évtizedes barátság nemcsak a kaktuszkutatásban, hanem a magánéletben is nagyon szívélyes volt, melyet özv. Kern Péternével most is tartanak.

 

       A Múzeumbarát Kör minden hónapban egy neves érdi személyiség emlékére előadást rendez, ennek kapcsán került sor Ausztria nagy kaktuszgyűjtőiként ismert Wolf-házaspár meghívására. A Kaliforniai-félszigeten és a Kaliforniai-öböl belső kis szigetein, valamint a Csendes-óceáni oldal szigetein tett kaktuszgyűjtő kirándulásokat két, általuk írt szakkönyvben - „Baja California und seine Inseln”, „Die Ferokakteen der Baja California” - meg is jelentették, de egy-egy élménybeszámolóban mindig tudnak újat mondani, hiszen a könyveikbe nem fért bele minden érdekesség.

 

        Az előadást Kovács Sándor történész, a Múzeumbarát Kör vezetője nyitotta meg. A jelen lévő érdeklődőknek röviden ismertette a házaspár kaktusztudomány terén végzett tevékenységét. Az élménybeszámoló Kern Péter lánya, Zsuzsa kitűnő tolmácsolásában vált Kép mindnyájunk közkincsévé. Az élethű, kiváló színes diafelvételek ragyogó képeket tártak elénk Mexikó e különleges, kopár, kőrengeteges, olykor sivatagos, de egzotikus félszigetéről, valamint az öböl és a nyugati partvidék szigeteiről. Elmondásuk szerint a Kaliforniai-félsziget a kontinensről vált le, manapság is évente kb. 5 cm-t távolodik, de ezt nem tudták leellenőrizni. (A szellemes megjegyzést halk derű követte). Az érdekfeszítő előadás tematikájának és képi szerkesztésének volt egyfajta dramaturgiája is. A teljesen kopár hegyes, csupasz sziklás, csontszárazzá szikkadt, szinte „élettelen” tájat bemutatva, szembe állította a ritkán adódó, de kiadós esőzés utáni káprázatos átváltozással, a friss növénytakaró hirtelen megjelenésével, szinte azonnali virágzással, és rendkívül gyors termésérleléssel. A szemmel belátható egész táj a sokszínű és nagy kiterjedésű virágfoltoktól olyan pazar képet mutatott, mintha a természet „vásznát” egy festőművész briliáns ecsetvonásai ékítenék. A túlélni akaró életnek itt nincs lehetősége a létfontosságú csapadék és az idő vesztegetésére! A természet eme hihetetlen metamorfózisa, még felvételekről is meghökkentő volt, hát még a valóságban milyen ámulatba ejtő lehetett? Ezt a katartikus élményt próbálták nekünk a siker reményében átadni az előadó vendégek. A diavetítés alatt a mexikói indián folklórból merített népzene - pánsíp, okarina, gitár és zongora - kellemes harmóniái tették természetesebbé és élvezhetőbbé a látottakat. Talán csak a bő égi áldástól duzzadó növények virágillata hiányzott a valóság teljes átéléséhez. Az előadás nem kimondottan a kaktuszokról és a kaktuszgyűjtőknek szólt, ezért ezt a témát kissé periférikusan érintve az érdemi rész inkább a „mindenevő” növénybarátokat célozta meg – sikerrel. Láthattunk termetes Pachycereus pringlei és virágkoszorús Ferocactus acanthodes, F. chrysacanthus, F. gracilis, Mammillaria angelensis, M. neopalmeri, M. pondii, virágpompás Echinocereus engelmannii, E. pacificus, és Opuntia bigelowii, stb. kaktuszokat. Rajtuk kívül megcsodálhattuk a Mesembryanthemum crystallinum telepeket fehér, margaréta jellegű flóráikkal, az apró, de hatalmas párnákba tömörülő „ezerszínű” mezei virágokat. Megfigyelhettük a dúsan zöldellő, szirmaikat bontogató bokrokat és cserjéket, kisebb virágzó fákat, az „öreg hölgy”-nek becézett Ibervillea insularis-t. Megismerhettük az Agave sebastiana-t fa méretű, gólyafészek-szerű bokrétával, a Yucca valida-t harangszerűen csüngő virágcsokorral, az itt őshonos Euphorbia-kat szép nagy cyathiumokkal, sőt az általuk elnevezett „Mexikói alpesi rózsát” is szép, színes szirmokkal. Az állatvilág alig-alig képviseltette magát néhány rovarral - melyeknek édeni csemege volt a virágpor és a nektár - valamint egy-egy gyíkkal, kígyóval, (40 cm-es) leguánnal, melyeknek viszont a hízott rovarok jelentették az élvezetes nyelnivalókat.

 

A mexikói vetített varázs végén a hálás publikum feltörő tapssal jutalmazta a Wolf-házaspárt, akik a Kaliforniai-félszigetet és a környező 32 szigetét látogatták meg, s bevallásuk szerint ilyenkor újra és újra átélik a feledhetetlen élményeket.Kép

 

      Végül néhány, a résztvevők által feltett kérdésre válaszoltak. Pl. az élőhelyi felvételekről miért hiányoztak mexikóiak, méhek, madarak? Elmesélték, hogy lakatlan vagy alig lakott területeken jártak, ahol élt ugyan őslakosság, ám a keresztény hittérítő misszionáriusok (akik 3 év iszonyatos megpróbáltatás után feladták küldetésüket) által behurcolt betegségektől immunitás hiányában szinte kihaltak. Akik túlélték, azok is kevesen maradtak és az életkörülmények alkalmatlanok voltak a benépesedéshez. Egyébként a kaktuszokat több mindenre használták, így például egy idős indián nő a Ferocactus rectispinus kb. 15 cm-es töviseivel ruhafélét kötött. Csapadékhiány miatt az ivóvíz és legfőképp az élelem igen szűkös, csak a kaktuszgyümölcsök jelentik szinte az összes változatosságot az étrendjükben. A hosszú szárazság, a pokoli forróság szinte kibírhatatlan, mert ha esik is némi kis eső, azonnal, szinte a levegőben elpárolog és nem is éri el a talajt. Ők is októbertől júniusig tartózkodtak ott, a többi hónap az emberek számára gyakorlatilag elviselhetetlen. Kiadós csapadék kb. 10 évente esik, de a lezúduló mennyiség katasztrofális méreteket ölt, óriási kráter-szerű mélyedéseket képes kimosni az ellenállhatatlan víztömeg a hegyvölgyekben. Ilyenkor életveszélyes kint lenni a terepen. Hihetetlen szerencséjük volt, hogy egy ilyen ritka eseménynek – a természet bizarr kontrasztjának - lehettek szemtanúi (persze az égszakadás után és nem az alatt). A méhekkel kapcsolatosan elmondták, hogy nagyon veszélyesek a Brazíliából felvándorolt gyilkos méhek, szúrásuk halálos, ezért egyirányú csapdákkal próbálják összefogni és irtani, a másik, ártalmatlan fajjal, a mézelő méhekkel semmi problémájuk nincs. A madarak - főleg a sirályok - a tenger felett és a tengerparton élnek. Sas, kondorkeselyű stb. azért akad, de elegendő táplálékállat híján számuk meglehetősen gyér.

 

        A Wolf-házaspár dedikált, a helyi TV-nek interjút adott, megköszönték a szíves vendéglátást, majd másnap - Kern Irénkénél töltött éjszaka után - egy 800 km-es észak-németországi út állt előttük. Kellemes és hasznos élmény volt a Kaliforniai-félsziget flóráját bemutató, a szó szoros értelmében színes és színvonalas, előadáson részt venni. Egy sokkal nagyobb hallgatóság előtt érdemes lenne megismételni!

 

 

 

Írta és a fotókat készítette: Kiss Csaba

 

2030 Érd, Koronafürt u. 6.

 

2006. október 18.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.