Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Győrújbaráti látogatás

Győrújbaráti látogatás

 


  


Néhány egyeztetést követően - egy korábbi meghívásnak eleget téve - 2011. május 1-ére sikerült megszerveznie Szabó Robinak és Jokhel Csabának a Győrújbaráton lakó Kádár I. Csaba gyűjteményének meglátogatását. Hogy a jóból mi sem maradjunk ki, felajánlották velem együtt Ármin fiamnak is a közös túrát. Négyen indultunk az ország nyugati fertályán található nagyközségbe a kettőzött ünnepnapon – a munka (helyesebben talán a munkás lehetne) és az Anyák ünnepén. Robi Jászberényből már a hajnali órákban elindult, Érdre érve minket még 7 óra előtt felvett, s hármasban mentünk át Jokhel Csabához. A kapkodás miatt néhány dolog (ajándék, tea, melegebb holmik, GPS) ezért le is maradt. Pár percet elidőztünk Csaba kaktuszgyűjteményének megcsodálásában. p4290005.jpgMűszaki szemmel is egy tökéletesen megépített, polikarbonáttal fedett, fűthető kaktuszházban valósággal üdülnek a kaktuszai néhány más pozsgás társaságában, ahol az utánpótlás is helyet kapott. A gyűjtemény - kiegészítve két szikla(kaktusz)kerttel és a pihenőkert minden szabad zugában elhelyezett megtermett Cereusokkal, Opuntiakkal – nekem nagynak tűnt.  Családiházuk előtt Mariann, a feleség kávéra, üdítőre invitáló kedves vendéglátása után, figyelő tekintete kíséretében átszálltunk Csaba kocsijába, így Robi egy időre mentesült a vezetői tevékenységek alól. A navigációs mitfárer szerepét vette át, erről később még szólok. Az M1-es autópályán a félig borongós időben gyorsan (de a megengedettnél nem gyorsabban) haladtunk. A szép é-dunántúli magyar tájakat csak „suhanva” láttuk magunk mellett, távolabb azonban már majdnem álló panorámakép tárult elénk. A tavasz már mindenütt belopta magát a természetbe. A táj számomra már kissé más volt, mint jóval a korábbi években. Nem nagyon láttam árpa- és búzamezőket, zsendülő kukoricatáblákat, egyéb mezőgazdasági haszonnövényeket, inkább a virító kénsárga virágú repcemezők uralták a tájat itt-ott fekete, barna, vagy zöld földtáblákkal meg-megszaggatva – talán a hiányolt növények zsenge hajtásait rejtve. Robi szerint kell a bioolaj – ez a jövő! Győr közelébe érve a sztráda mellett a bal oldalon még a felületes szemlélőnek is feltűnne a tucat számra megépített, szélenergiát hasznosító áramfejlesztők égbe szökő oszlopai, a rajtuk komótosan forgó 3 ágú propellerrel. Ezek is a változás szeléről tanúskodnak. Persze ezekről és sok másról is folyt a társalgás útközben. Elemezgettük az MKOE jelenlegi állapotát, eszmecsere közben kerestük a helyzet jobbító szándékú változtatását. Sok hasznos ötlet is született, ezt majd más fórumon kifejtjük, hátha tudunk vele segíteni. Egy ilyen út a táj csodálása közben alkalmat ad építő jellegű társalkodásra is. Győrt elhagyva, az autópályáról Nyúl irányába folytattuk utunkat, s nemsokára célegyenesbe értünk az 5 km-rel távolabb lévő úti célunkhoz. GPS híján a segítségül használt térképek alapján a helyes irányt azonnal megtalálva, Csaba ráfordult a Győrújbarátra vezető 82-es útra. Beértünk a viszonylag új nevű település – Győrújbarát külső részébe.

   Dióhéjban a település története a következő. Ezt a Győrtől 8 km-re lévő falut először 1200-ban, mint a győri káptalan birtokát említik Barath néven. 1261-ben a földek elkülönítése révén keletkezett Kis- és Nagybarátfalu. A két település sorsa meglehetősen mozgalmas volt. A török uralom után sem köszöntött béke a falvakra. Megsínylették a kuruc-labanc viszályt, a franciák támadását, az 1848-49-es szabadságharc hadi eseményeit, az I. és a II. világháborút. Kisbarát és Nagybarát különálló településként működött, majd Győrújbarát néven 1969-ben egyesültek. Az 5998 főt számláló nagyközség 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik.

   Néhány jellemző látnivaló nevezetessége, melyek a fenti történelméből idéznek:

Nagybaráti római katolikus templom, kisbaráti római katolikus templom, evangélikus templom, kisbaráti és nagybaráti világháborús emlékművek, tájház, harangláb, Francia-kő kilátó és kopjafa, Kossuth Lajos mellszobra, II. Rákóczi Ferenc szobra, és ez a felsorolás az M1-es autópályával kiegészítve.

   A település építészetére a jelenkor nagy hatással van. A régi stílusú házak mellett, az új részeken mai stílusú házak tucatjait látni. Győrújbarát egy fejlődő község, legalábbis mint átutazóknak, ez a látvány tárult elénk. (Azt már I. Csaba egészítette ki később, hogy az utóbbi időben rengeteg gazdag polgár települ ide, így a megyében itt a legnagyobb az egy főre jutó jövedelemadó.)

   A ma már nélkülözhetetlen modern technika – a mobiltelefon – segített a további eligazodásban. Kádár I. Csabának kétszer is volt alkalma helyes útra terelni minket, míg végül Robi és Csaba megegyezett, hogy merre is van valójában a térképen feltűntetett bal és a jobb irány. A végén siker! Mit látnak szemeink? p5010050.jpgA hosszú, egyenes út vége felé egy ki-kitekintő, sétáló „sötét alakot”. Nem lehet más! Igen, ez ő! Fekete, kaktuszos szerelésben várt a házigazda. Takaros porta elé értünk, bent a kapu mögött egy békésen parkoló, gondos kezek nyomát viselő, új személyautó. A nádtetős, hosszú elrendezésű vidéki ház, több mint 50 évvel ezelőtti emléket idéz bennem, ilyen stílusú, szép parasztházban éltem én is az első 10 évemet. Meg is csodáltam a nádtető, számomra árulkodó építési technikáját. Csak aki látott már ilyen tetőkészítést, az tudja igazán értékelni a korabeli mesterműveket. Alig vártuk, hogy a kaktuszokat láthassuk, ezért kérésünkre rögtön a kaktuszházhoz vezetett a gazda. Az út fáradalmait enyhítendő „házipárlatot”, likőrt, kristályvizet, üdítőt és kávét kínált. Ki-ki lehetősége szerint élt is a házigazda kedves invitálásával. Türelmetlenül tódultunk be az „egyszemélyes” üvegházba. p5010131.jpgEz a „Notocactus-paradicsom” szinte csak a Notocactusoknak és a gondozójuknak méretezett. Déli fekvésű, napfénnyel jól ellátott, csapott, féltetős, bontott ablakok duplafalú üvegéből és polikarbonát oldalfalból, kívül a falazat hungarocell borítással épült, amely a gazda szerint most már energiatakarékos. Villamosmérnök képzettsége révén látszik a keze munkája, mert ha kell, éjjel is tud ténykedni világítás mellett, és többek között digitális hőmérőt is felszerelt, mely a talaj és a levegő hőmérsékletét is állandóan jelzi. A nemkívánatos beporzók ellen raschel-háló védelem van a bejárón és a szellőző nyílásokon. Egy szerény takarékpersely a különlegesség az önkéntes adományozók részére, akik ingyen kapják a notocsemete-ritkaságokat. notocactus-calvescens.jpgAz ajándékadomány egy jövőbeli újabb élőhelyi kaktuszles kiadásainak kiegészítője lesz. Tisztaság, rend és szakszerűség fogja meg a látogatót, mígnem pár pillanat múlva a kaktuszokra téved a tekintete. Ettől kezdve csak néz, ámul-bámul, és ha lehet, fényképez a látogató. Mi is ezt tettük. Mondhatom, hogy órákon át fényképeket készítettünk. Az üvegház mellett, szakszerűen, sziklákkal díszített, élőhelyi tájat utánzó „műterem” is rendelkezésre állt az „élethű” felvételek készítéséhez. Ármin nem ezt vette igénybe, hanem, bent egy alkalmas sarokban, fekete bársony előtt készítette a felvételeket. A gazda rendre kiemelte a zsúfolt, sokszor szorult helyzetben lévő egyedeket, s Ármin kedvére fotózhatott. Nem egyszerű megoldásokra volt néha szükségem akkor, ha jó 1 métert kellett gebeszkednem a kiszemelt szépségre, vigyázva rá, a környező kaktuszokra és magunkra.

   A fotózás végeztével a továbbiakban a szaporítóházra fókuszáltunk. Rengeteg, élőhelyről származó, gyűjtőszámos magonc várja az új helyét és az új kaktuszbarátokat. Mi is kaptunk bőven, lesz mit felnevelni. Csak néhány taxont említenék, amelyek lencsevégre is kerültek:

p5010111.jpgNotocactus amiguetii, N. buiningii f. cristata, N. calvescens, N. concinnus, N. eugeniae, N. herteri, N. horstii var. mueglianus, N. langsdorfii, N. mammulosus var. arajapensis, N. mammulosus var. multiflorus, N. rechensis, N. scopa, N. scopa f. rubra, N. scopa f. inermis, N. scopa f. inermis f. cristata, N. sp. (Andreas Hofackertől) és két másik nemzetségből a Frailea castanea valamint a Tephrocactus articulatus v. polyacanthus

   Az üvegház után a lakóházba mentünk, amely belül is a jó értelembe vett archaikus építészeti stílust követte, főleg a fagerendás, deszkás mennyezetével. Egy üdítő almalé mellett kifújtuk magunkat s egy kis eszmecserére is sort kerítettünk. Örömmel mutatta Kádár I. Csaba, hogy egy helyi újságban, az újrainduló kaktuszos csoportra való figyelemfelhívásként egy fél oldalas, képes riport jelent meg vele. Kiderült az is, hogy a szakirodalmat szintén kedveli a házigazda, rengeteg szakkönyvet, folyóiratot sikerült eddig megszereznie. Kérdésünkre elmondta, hogy a jövő évre tervezi az újabb dél-amerikai élőhelyi kaktuszlest, mert szeretné, ha a kedvelt Notocactus nemzetség minden taxonjából lenne képviselő a gyűjteményében, amihez már csak néhány ritkaság hiányzik.

    Jó érzéssel búcsúztunk, előtte azonban még a házi vendégkönyvbe írtunk maradandó élményünkről. Köszönjük, Győrújbaráton valóban lehet új barátot szerezni!

    Hazafelé menet, félúton eleredt az eső, miközben a friss élményeket elemeztük. Székesfehérvárt útba ejtettük és nem véletlenül. p5010170.jpgA helyi csoport tradicionális tavaszi kaktuszkiállítását látogattuk meg. Majdnem üres terembe léptünk, de megtudtuk, hogy előadás van épp és a nagy utazó, Kajdacsi János és Izsai Tamás tartotta élménybeszámolóját. Szemben velünk Jokhel Csaba hatalmas 40-es számszobrát láttuk, amely az MKOE korát mutatta a látogatóknak, rajta egy Mexikóból frissen érkezett, díszes sombrero, melyet természetesen felpróbáltam. Rögtön fotótéma lettem.

 p5010173.jpg  A kiállított növények rendkívül szépek és éltes korúak voltak. A figyelmem egy rendkívül mutatós és méretes Aztekium hintonii öreg példányára összpontosult, melyről csupán a gyönyörű lilásvörös virág hiányzott, de nagyon.

   Az előadás előtt és után találkozhattunk ismerősökkel, többek között Rácz Ibolyával, Békefi Józseffel, Lukoczki Zoltánnal. Az elnök és a kiadványterjesztő épp a legfrissebb Kaktusz-Világ átadás-átvételét bonyolította le.

   A csoportnak köszönjük a finom falatokat, a kortyolni valókat és a szívélyes vendéglátást. Érdre innen már hamar hazajutottunk hárman, csak Robinak kellett még Jászberényig 100 km-t vezetnie egyedül, de lélekben vele voltunk.


p5010167.jpg

 

 

 Kiss Csaba

2011. május 2.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jó kis kép ez.

(Jokhel Csaba, 2012.11.05 18:29)

Ahogy nézegetem a régebbi bejegyzéseket, időnként én magam is meglepődöm egy-egy feledésbe merült oldalon milyen ritkaságokat, kuriózumokat talál az ember. Így vagyok ezzel a lappal is. Tök jó lett ez a kép, amelyiken az a jó kis sombrero van a fejeden. Ezt a képet tedd bele a bemutatkozó fényképedhez.

Számomra egy nagyon fontos vélemény

(Kiss Csaba, 2011.05.07 17:37)

Szervusz Rebeka!
Nekem mindig is fontos volt a Te őszinte, tárgyilagos véleményed. Örülök, hogy megoszthattam Veled is az élményünket, viszonzásul [:-)] a korábbi pazar úti beszámolódért.

Győrújbarát

(Kiss Csaba, 2011.05.07 11:16)

Kedves Csaba!
A részletesen leírt beszámolod nagyon tetszik, gratulálok!!! Élményt adtál, mert veletek járhattam végig az utat, pontról-pontra.
Üdv, Rebeka