Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kaktuszkert avatás

 

2006. november 4-én, szombaton de. 10 órakor Érden, a helyi Szepes Gyula Művelődési Kép Központ külterületén 18 érdeklődő részvételével nyilvános, közösségi kaktuszkert avató ünnepségre került sor. Persze a bevezető mondatból nem derül ki, hogy mi minden előzte meg ezt a kertbarátok által már nagyon várt eseményt.

 

        Érd természeti adottságairól érdemes néhány szót ejteni a kaktuszkert és a hozzá kapcsolódó, ám mégis önálló alpesi sziklakert építése kapcsán. A kb. 60.000 lakosú Érd, megyei jogú város, Budapest közvetlen szomszédságában fekszik dél-nyugat irányban. Az időjárási viszonyai megegyeznek az országos átlaggal, de helyi eltérések adódhatnak. Az évi átlag csapadékmennyiség az országos 800 mm körülitől jelentősen elmarad, mindössze 543 mm (1983-ban csak 404 mm). Nagyjából évszakonkénti egyenletes – 136 mm – eloszlásban, de volt olyan nyár a közelmúltban (2005.), hogy ennyi egy nap alatt leesett. A legkevésbé csapadékos hónap a szeptember, de idén az október ezen is túltett. Csak néhány milliméter eső esett mindkét hónapban és csak egyetlenegy napon. Ez a különleges csapadékmentesség persze nem gyakori, de előfordul, hogy a nagy nyári viharokat és esőfelhőket nem követik kiadós záporok, csak pár csepp eső, vagy annyi sem – ezeket nevezzük mi „érdi eső”-nek. Ennek az Alföld közepének megfelelő kevés éves csapadékmennyiségnek a valószínű oka, hogy a környező dombok okozta felfelé szálló légáramlat csak az országos esőzéseket „engedi” (ezt a felfelé szálló légáramlatot az aviatika ki is használta). Érd dél-keleti határán folyó Duna felett ilyenkor is esni szokott. A nyár általában jó meleg, de ez a kaktuszok szempontjából nem szokatlan. Bezzeg a tél! Magyarországon a leghidegebb tél 1942. január 24-én volt (időjárási pálforduló előtti napon) Baján - 34,1 C fok, nyílván Érden sem volt sokkal melegebb. Ezt követő leghidegebb tél 1959. január - február fordulóján volt – 29 C fok körüli hideggel és kb. 1 m-es hóval, ekkor a szénfűtéses iskolákban 3 napos ún. „szénszünetet” rendeltek el. A közelmúlt leghidegebb tele 1987. január 13-ára (Veronika) virradóra köszöntött be: – 21 C fok (talajszinten – 29 C fok), kb.150 km/ó sebességű orkán, 30 - 40 cm hó, 1 - 1,5 m-es hóátfúvások, hótorlaszok és a közlekedés teljes csődje. A meteorológiai és a csillagászati évszakok nem esnek egybe, ezért a leghidegebb és a legkevésbé napsütötte hónap a január. Előfordult az a ritka eset is, hogy télen nem volt hótakaró. Pl. 1971 – 1976 között jóformán nem esett maradandó hómennyiség. Azért általában a 15 - 20 cm hó és min. –15 C fok hideg a jellemző. Ilyen szélsőséges viszonyokhoz is kell Érd és környékén a sziklakerti növényeknek és a kaktuszoknak igazodniuk, vagy inkább fordítva, ezekhez a körülményekhez kell a növényeket, kaktuszokat kiválasztani. Ezért volt szükség a két egyesület szakembereinek összefogására.

     A Művelődési Központ igazgatónője, Szedlacsek Emília hathatós támogatásának elnyerésével és Ács Kata, az érdi Kertbarátkör-nek is otthont adó csoport vezetőjének felajánlott segítségével Libnárné Herczeg Ilona, az MKOE gazdasági felelőse saját ötlete nyomán évek óta tervezte a sziklakert megvalósítását. A jó és "gyümölcsöző" együttműködés reményében Icuka rendes tagként be is társult a kertbarátok közösségébe. A kizárólag összetett és közösségi munkával megvalósítható műveletterv kivitelezéséhez azonban további segítőtársakra is szüksége volt, amely ilyen összefogás mellett nem is lehet kérdéses.  Innentől kezdve felgyorsultak az események. Az örökifjú Icuka szervezésével rövid idő alatt a helyszínre kerültek a sziklakertépítő kellékek: Kép sóder, kavics, szikladarabok és természetesen a kaktuszok, egyéb pozsgások valamint az alpesi növények. Az addig kegyes időjárás cudarrá változott. Egy hét leforgása alatt + 25 C és – 5 C fok közötti hőmérséklet-különbség alakult ki, de nem lehetett a megkezdett munkát megszakítani. Sőt! Minél hamarabb be kellett fejezni, mert az avató időpontja közhírré tétetett. Az egyetlen októberi esős napon, sárban, hideg szeles időben a szorgos kezek diadalmaskodtak. A reggel 9 órakor kezdődő kertépítés kora délutánra - köszönhetően több fáradhatatlan férfi fizikumnak - már be is fejeződött. A jól előkészített, aládrénezett alapra egy-kettőre felkerült a sóderágy és a sok-sok, különböző méretű, a közeli Etyek településről származó szikladarab. Sokszor közel félmázsás mészkősziklákat kellett a végső helyükre illeszteni. A télálló és fagytűrő kaktuszokat és egyéb pozsgásokat a szorgos női kezek hamar betelepítették a leendő élőhelyükre. Az új egzotikus kaktuszkert „személyi” adatai: 2006. november 4-én született, 4 évszakra, 4 négyzetméteren, 4 tonna sziklából. A munka és a télálló kaktuszok gyümölcse minden bizonnyal jövő tavaszra vagy nyárra, de legkésőbb őszre be fog érni.

        A megnyitó kis ünnepséget Ács Kata köszöntő és köszönő szavai vezették be, majd az avató beszédre felkért cikkszerző méltatta a kezdeményezőket és az alkotókat. Ezután röviden ismertette a kaktuszokkal kapcsolatos növénykultúra kialakulását, az élőhelyi elterjedésüket, különös tekintettel a - nálunk nem őshonos, de ennek ellenére itt a szabadban is tartható - fagytűrő kaktuszokra. Megemlítette, hogy Érd dinamikus fejlődéséhez, építéséhez, szépítéséhez ez a kaktuszkert is egy piciny „ékkő”-vel hozzájárult. Érdi és átutazó más polgárok közérzetének további javítására szolgáljon azzal, hogy a város több új, látnivaló nevezetessége mellett a kaktuszokban és főleg a különleges szépségű virágaikban is lehessen gyönyörködni. Zárszóként hozzátette, hogy mivel ma van az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottainak és mártírjainak az emléknapja, ennek tiszteletére is adózzunk e kaktuszkert avatásával. Az avató ünnepség befejezéseként Szedlacsek Emília megköszönte mindenki áldozatos, kitartó munkáját és ígéretet tett, hogy a kaktuszkertnek és a hozzá kapcsolódó alpesi sziklakertnek gondját fogják viselni, az esetleges hiányosságokat meg folyamatosan felszámolják.

        Az avatót a kultúrház aulájában, fehér asztal mellett baráti beszélgetés követte. A kaktuszoknak és a kaktuszgyűjtőknek újabb barátokat szereztünk.

 

Felhasznált irodalom:

- Új Magyar Lexikon

- Érdi Krónika

- Érd

 

A fotókat készítette: Libnárné Herczeg Ilona

Írta: Kiss Csaba

Érd, 2006. november 5.

erdikaktusz@gmail.com

obregonia@freemail.hu    Kiss Csaba

adsl783520@t-online.hu  Jokhel Csaba

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.