Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Discocactus

2011.10.11

Discocactus hartmannii (Sch.) B. & R.
Első leírás: 1900/MfK 10: 170.

Család: Cactaceae
A Discocactus nemzetségnév első tagja a görög discos (disc) szóból származik, jelentése: korong. Tehát a Discocactus korong alakú kaktuszt jelent.

A Discocactus nemzetségnevet Dr. Louis Ludwig Karl Georg PFEIFFER (1805-1877), a Németország-beli Kassel-ben élő orvos és kaktuszszakértő publikálta először 1837-ben, a Discocactus insignis faj leírásakor az Allgemeine Gartenzeitung V, 241. oldalán.
Pfeiffer-rel kapcsolatban lásd még a 2005. 6. hónap növényét.
1886-ban a Rümpler-féle katalógusban csak 2 faj szerepelt, az előbb említetten kívül még a D. alteolens. Pfeiffer előtt ezeket a fajokat az Echinocactus-ok közé sorolták. 1922-ben Nathaniel L. Britton (1859-1934) és Prof. Dr. Joseph Nelson Rose (1862-1928) közös munkájukban már 7 fajt jegyeztek. Név szerint: D. alteolens, D. bahiensis, D. hartmannii, D. heptacanthus, D. placentiformis, D. subnudus, D. zehntneri. A D. insignist nem is említik.
Megjegyzem, hogy az 1991-ben megjelent
Rod & Ken Preston-Mafham: Cacti - The Illustrated Dictionary c. műben is 7 faj szerepel (5 egyezik). A D. subnudus-t, azóta sem találják, annak ellenére, hogy átfogó, alapos és erőteljes kutatásba kezdtek Brazíliában, az Atlanti-óceán partvidékén, Rio de Janeiro-tól felfelé egészen Salvador város északi részéig. A már említett 7 fajt tartották meg, a többit keresztezésnek valamint alfajnak minősítették.
A gyűjtők és a kaktuszkutató természettudósok azért hanyagolták a felfedezésük óta eltelt oly sok év után is a Discocactus-okat, mert a gyakorlati tapasztalataik szerint nagyon nehézkes volt a tartásuk. Ám az 1960-as évek közepétől a Discocactus fajták jobb megismerésével kapcsolatban pozitív változás történt, mert újra útra készült a brazil flóra és fauna nagy szakértője, a brazil kaktuszfajok gyűjtője, Leopoldo Horst (1918. 02. 16 - 1987. 02. 03.) német emigráns, a vele szorosan együttműködő Werner J. Uebelmann (1921. 03. 16. - 1996?) svájci gyűjtővel.
Több expedíció során bejárták Brazília északkeleti és nyugati részét. Egy másik társával, Albert Frederik Henrik Buining (1902. - 1976. 05. 09.) holland fajleíróval is kutatott - miközben sok új fajt fedeztek fel 1966. és 1974. között. Ezt le is írták, megörökítették az utókor számára. 1980-ban Buining könyve a "Discocactus" már halála után kerül kiadásra, melyben 34 fajt, köztük az új fajokat és a velük kapcsolatos tapasztalatokat írja le. A román Dipl. ing.
Sorin Victor Copácescu: Cactusii Monografie c. 2001-ben kiadott könyvében 35 fajt, 3 változatot ( mind a D. hartmannii változata) és 14 szinonim nevet említ.
A Discocactus-ok fő jellemzője a lapos test, mely alapján e kaktusznemzetség a nevét kapta. A Discocactus-ok virágzása a csúcsi részen képződő cephalium megjelenése után kezdődik, amely többnyire krémfehér és gyakran erős sörtével együtt alakul ki. A cephalium jellemző bizonyos kaktuszfajokra, és e tény alapja lehetett más kaktusznemzetségektől való elkülönítésre. A virágbimbók nyáron, az éjszaka folyamán nyílnak. A virágok szabályos kör alakúak, fehér színűek, külső lepelleveleik középen olykor zöldes, barnás, rózsaszín vagy vöröses hosszanti csíkozásúak. A virágoknak vaníliára emlékeztető illatuk van, és az éjszakában a legjobban látható fehér virágszínnel együtt, magukra vonják a beporzást végző rovarok figyelmét. A termés zöld, fehér, sárga vagy vörös színű bogyó. A törpe méretű D. horstii-tól, amely csak néhány (kb. 4,5) cm-es átmérőjű, a hatalmas 50 cm-nél is nagyobb átmérőjű D. placentiformis-ig különböző nagyságú példányok megtalálhatók e nemzetségben. A Melocactus-okkal ellentétben a Discocactusok testméret növekedése tovább folytatódik a gyapjúüstök (cephalum) kialakulása után is. A két nemzetség között a szakértők közeli rokonságot feltételeznek. A legtöbb Discocactus természetes élőhelye Brazíliában van. A
fő előfordulási helyük Minas Gerais, Bahia, Piauí, Maranháo, Pará, Rondónia, Tocatins, Goiás, Mato Grosso és Mato Grosso do Sul államokban található. Eddig mindössze 3 fajt találtak Brazílián kívül is. A D. boliviensis és a D. ferricola Bolíviában a brazil határ közelében, míg a D. hartmannii Paraguayban, szintén a brazil határ mentén őshonos.

 


Írta: Kiss Csaba

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.