Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lophophora.

2011.10.30


 

Lophophora Coulter 1894

 

Család: Cactaceae

 

A nemzetségre vonatkozó ismeretek

 

Első leírása:

Lophophora Coulter 1894/Contr. U.S. Nat. Herb. 3: 131.

 

Szinonimák

Anhalonium

 

Etimológia

Az ógörög szóösszetételű Lophophora tudományos név első tagja a lophos bojt, bóbita, dudor, csomó, taraj, üstök jelentésű, míg a phoros hordozó, tartó, viselő értelmű – utalva a rojtos, bojtos, bóbitás, a tenyészcsúcs és az areolák szőrképletéből hajtincsszerűen kinövő gyapjúcsomókra. Tehát a jelentése: csomót viselő kaktusz, csomós kaktusz.

 

História

A jelenlegi Lophophora nemzetség első faját LEMAIRE írta le 1845-ben, és az Echinocactus nemzetségbe sorolta. Theodor RÜMPLER (1817-1891) 1886-ban Anhalonium nemzetségnév alatt publikálta a fajt, de kiderült, hogy LEMAIRE ezt a nevet már alkalmazta 1939-ben az általa leírt mai Ariocarpus-ok megnevezésére. A bizonytalanságok elkerülése végett COULTER 1894-ben a Lophophora nemzetségnevet választotta az akkor ismert 2 faj (williamsii, lewinii) számára. A nemzetség típusfajának a L. williamsii-t jelölte meg. A besorolást illetően még néhány nem számottevő próbálkozás volt, de az amerikai szerzőpáros, BRITTON & ROSE, majd később Alwin BERGER (1871-1931) német pozsgásspecialista is önálló nemzetségként publikálva megerősítik a státuszát. Azonban a nemzetség rendszertana az 1980-as években kezdődő általános revízió következtében ismét vitatottá vált. Ron & Ken PRESTON-MAFHAM 1991-ben két „jó” fajt ismertet (L. diffusa, L. williamsii). Rudolf GRYM: Die Gattung Lophophora (1997) c. művében 4 fajt ismer el, a többit ezek szinonimáinak tekinti (28-at sorol fel), de voltak kritikusai, akik szerint a négy faj egy. Curt BACKEBERG (1894–1966) klasszikus rendszerében a nemzetséget 3 faj és 6 változat képviseli.

A Lophophora nemzetséget John Merle COULTER (1851-1928) amerikai kaktuszrendszerező írta le tudományosan. COULTER a botanika professzora, a Chicagói Egyetemen oktatott. A „Botanical Gazette” c. szaklap alapítója. Az első írásában revízió alá vonta és átdolgozta Észak-Amerikában élő Opuntia-kat 1896-ban. A kaktuszkutatás terén Joseph Nelson ROSE-zal több alkalommal is együttműködött.

 

Megjegyzés

Ludwig LEWIN német farmakológus (a gyógyszertan tudósa és kutatója) amerikai utazásai során ismerkedett meg ezzel a kaktusszal (Anhalonium lewinii névvel illette), amelyből kivont néhány alkaloidot.

 

 

Habitus

Vastag répagyökerű fajok tartoznak a nemzetséghez. Az inkább kisméretű kaktuszok magánosak, vagy néha sarjadó és kisebb telepeket hoznak létre. A puha húsú szár színe sárgászöld és kékeszöld között változik. Bordáik száma 5-10 db laposak, szélesek, gömbölydeden szétterülők, a határvonalukon rendszerint hullámos lefutású, és minden „bordaszegmens” közepén egy-egy gyapjútincses areola tűnik ki. A gyapjas tenyészcsúcsban képződő kis virágaik fehérek, rózsaszínűek vagy sárgák. A magház csupasz, a hengeres termés csak éretten bújik elő, színük ibolyásvörös. Magvaik feketék, durván szemölcsösek. Sejtnedvük különféle alkaloidákat tartalmaz, jelenleg 60 félét tudtak bizonyíthatóan kimutatni. Közülük a mescalin a legszámottevőbb, mely a növény elfogyasztását követően állat és ember számára egyaránt sajátságos mámort okoz. 

 

A nemzetségben jelenleg az alábbiak tartoznak a 3 elfogadott faj közé:

 

1. Lophophora diffusa (Croizat) Bravo 1967 (1944)

2. Lophophora fricii Habermann 1974 (1974)

3. Lophophora williamsii (Salm-Dyck) Coulter 1894 (1845)

 

Érdekességek

Az őslakos indiánok „Peyotl-Istenség” néven tisztelik, és mágikus erőt tulajdonítanak e kaktuszoknak.

Lophophora

Élőhely

Közép- és Észak-Mexikóban, valamint az USA Új-Mexikó és Texas államának déli részén őshonosak. Előfordulási helyük a száraz, nagyon meleg sztyeppe vidékek, ahol köves, sziklás, ásványi eredetű talajon élnek gyér fű között, esetleg cserjék gyenge árnyékában. A területek éves átlaghőmérséklete magas, 23-26 C fok közötti, az éves csapadékmennyiség viszont alacsony, mindössze 3-400 mm.

 

Felhasznált irodalom


David R. HUNT: The New Cactus Lexicon
Kaktusz-Világ 2001. szeptember

Ewald KLEINER: Kaktuszok a lakásban és a kertben

Magyar Larousse Enciklopédia
Elisabeth MANKE: Kaktuszok

Mészáros Zoltán: Virágzó kaktuszok
MPKE-MKOE: Sorin Victor COPĂCESCU ford. LŐRINTZ István
Pozsgások (225. kártya)

Dr. NEMES Lajos - SZABÓ Dezső: Kaktuszok

Marcus SCHNECK: Kaktuszok
Rudolf ŠUBIK - Libor KUNTE: Kaktuszok enciklopédiája

SZŰCS Lajos: A növénykedvelő kislexikona

Új Magyar Lexikon
Nico VERMEULEN: Szobanövények enciklopédiája

 

Angol fordítás: VARGA Zoltán

Írta: KISS Csaba

2008. szeptember 20-30.


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.