Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Matucana

2012.11.07

MATUCANA Britton & Rose 1922

 

 

Család: Cactaceae

Első leírása

Matucana Britton & Rose 1922/CBR 3: 102.

Szinonimák

Submatucana Backeberg 1959/CH 2: 1059.

Eomatucana Ritter 1965/KuaS 16: 230.

Etimológia

A Matucana nemzetség tudományos elnevezése a Peruban található Matucana kisváros helységnevéből származik, mely a fővárostól, Limától 80 km-re, keletre található.

História

Britton és Rose 1922-ben a teljes kaktuszcsaládot feldolgozó négykötetes „The Cactaceae” c. művükben az Echinocactus nagy gyűjtőnemzetségből kiemeltek a virágok jellegzetessége alapján 3 fajt és az élőhelyük után Matucana-nak nevezett új nemzetségbe sorolták őket. A nemzetség típusfajává a Matucana haynei (Salm-Dyck) Britton & Rose fajt választották. Dr. Nathaniel Lord Britton (1859–1934) és prof. dr. Joseph Nelson Rose (1862–1928) amerikai botanikusok voltak.

Habitus

A Matucana a dél-amerikai Peruban endemikus, nagyrészt hegyi nemzetség. Fajai alacsony növésűek, egyedülállók vagy csoportosan növők, olykor teleppé sarjadnak. Változatos alakú kaktuszok, a szár a lapult és normál gömb alaktól az alacsony hengeresen megnyúlt formáig fejlődhet. A bordák száma néhánytól számosig terjed, szélesek, mélyek, több-kevesebb szemölccsel. A szemölcsökön sárgásbarna filces areolák vannak. A változatos hosszúságú, színű és sűrűségű tövisek száma sok vagy kevés, sőt, hiányozhat is. Némely faj esetében a permtövisek egymással összefonódnak. A tavasztól őszig és nappal nyíló, gyakran oldalra hajló, különböző színű – aranysárga, kénsárga, rózsaszín, piros, skarlátvörös, barnásvörös, lilás, gyakran több színű – virágok közvetlenül a csúcs alatt képződnek, normál tölcsér alaktól a nagyon keskeny, csőszerű tölcsér formáig bármilyenek lehetnek. A virágos areola csupasz vagy hajas, a hosszú virágcső többé vagy kevésbé zigomorf, gyakran összeszűkül, ritkán szabályos. A porzó, a porzószál, a bibe és a több ágú bibefej jellemzően élénksárga. A nektármirigy gyakran a fény ellen fedett, összenő az alapszövettel. Apró, gömb, ovális vagy sisak alakú, zöld színű bogyóterméseik hosszanti irányban felnyílnak, éretten elfolyósodnak vagy megszáradnak. Az enyhén fényes magvak barnásfeketék, 1,2–1,6 × 1,4–2,0 mm méretűek. A köldök nagyméretű, alapi, benyomott vagy mélyen ülő, a csírakapu olykor kiemelkedő.

A nemzetséghez jelenleg az alábbi 21 taxon – 13 faj és 7 alfaj - tartozik:

Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca (Vaupel) Buxbaum 1973

Matucana aurantiaca subsp. currundayensis (Ritter) Mottram 1997

Matucana aurantiaca subsp. fruticosa (Ritter) Mottram 2002

Matucana aurantiaca subsp. hastifera (Ritter) Mottram 2002

Matucana aurantiaca subsp. polzii (Diers) Mottram 2002

Matucana aureiflora Ritter 1966

Matucana formosa Ritter 1963

Matucana haynei subsp. haynei (Salm-Dyck) Britton & Rose 1922

Matucana haynei subsp. herzogiana (Backeberg) Mottram 1997

Matucana haynei subsp. hystrix (Rauh & Backeberg) Mottram 1997

Matucana haynei subsp. myriacantha (Vaupel) Mottram 1997

Matucana huagalensis (Donald & Lau) Bregman 1988

Matucana intertexta Ritter 1963

Matucana krahnii (Donald) Bregman 1986

Matucana madisoniorum (Hutchison) Rowley 1973

Matucana oreodoxa (Ritter) Slaba 1986

Matucana paucicostata Ritter 1963

Matucana pujupatii (Donald & Lau) Bregman 1988

Matucana ritteri Buining 1959

Matucana tuberculata (Donald) Bregman 1987

Matucana weberbaueri (Vaupel) Backeberg 1939

Élőhely

A nemzetség minden eddig fellelt faja és alfaja endemikus, vagyis csak Peruban őshonos. Különböző vidékeken élnek: pl. a sűrűbb tövisezettségükkel kitűnő M. aurantiaca, M. haynei és az M weberbaueri 2000-3500 m tengerszint feletti magasságban találhatók, míg pl. a rövid, ritka tövises M. ritteri a mélyebb fekvésű, melegebb és főleg nedvesebb éghajlati viszonyok között fordul elő.

Gondozás

Élőhelyi körülményeknek megfelelően tartva jól fejlődnek. A kistermetű, gömb alakú fajok már 3-5 évesen virágzóképesek, a nagyobb termetűeknek el kell érniük legalább 15 cm magasságot. Fényigényes növények, ezért egész évben nagyon világos helyre van szükségük. A tavaszi megperzselődés ellen fokozatos fényre szoktatással védekezzünk, pl. 1-2 réteg raschel-háló alatt. Hidegre érzékenyek, ezért legalább 10 C fokon teleltessük őket. A magashegyi fajokat vegetációs időszakban lehetőleg öntözzük rendszeresen. Túlzott öntözés és kevésbé meleg, hűvös, nyirkos tenyészidőben hajlamosak a rothadásra. A gyökérrothadás megelőzhető, ha két öntözés között jól kiszárítjuk a talajukat, annak ellenére, hogy némelyik faj szebben fejlődik, ha talál némi vizet a talajban. Inkább öntözzük kevesebbet, mint többet. Az ültetőközeg vulkáni törmelékben gazdag legyen, laza és kavicsos, vagyis jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen. Nem kényes nemzetség, de van néhány melegigényes faj közöttük, mint a Matucana madisoniorum és a M. paucicostata, a M. haynei viszont fagytűrő. Saját gyökerükön és oltva is nevelhetők, sarjosztással vagy magról szaporíthatók. A takácsatkák az üvegházi növényeket nagy előszeretettel fertőzik, ezért ha üvegházban tartjuk, ajánlatos megelőző permetezéssel védekezni ellenük.

Érdekességek

1.      A korábbi elnevezéseknél figyelembe vették a virágcső külső jellegét, miszerint a szőrös virágcsövű fajokat a Submatucana, a szőrteleneket a Matucana nemzetségbe sorolták. A legújabb taxonómia nem tesz különbséget.

2.      A sűrűn tövisesek 2-3000 m tengerszint feletti magasságban köves-sziklás hegyoldalakon, esetleg fűfélék és alacsony cserjék között élnek, a rövid tövisesek a mélyebb fekvésű melegebb, nedvesebb vidékek, félsivatagok lakói.

3.      A Matucana fajok virága a Schlumbergera nemzetség tagjaihoz hasonlóan zigomorf (görög szó, jelentése: egyszeresen részarányos), vagyis csak egy felezősíkkal oszthatók két tükörképszerűen megegyező részre.

Felhasznált irodalom:

Ábel Győző (2009): A kaktuszok kislexikona. Vagabund kiadó

Barna János (2010): Kaktuszkedvelők kézikönyve. Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Veszprém.

Bodor János (2008): Szobakaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Hewitt, Terry (2000): Kaktuszok és pozsgások. Panemex Kft. és Grafo Kft. Budapest.

Hunt, David R.-Taylor, N.-Charles, G. (2006): The New Cactus Lexicon: descriptions and illustrations of the cactus family. dhbooks, Milborne port.

Manke, Elisabeth (2001): Kaktuszok – A legszebb fajok és gondozásuk. Magyar Könyvklub
Mészáros Zoltán (1969): Virágzó kaktuszok. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Preston-Mafham, Rod & Ken (1994): Kaktuszok képes lexikona. Panemex Kft. és Grafo Kft.

Schneck, Marcus (1997): Kaktuszok. Új Ex Libris Könyvkiadó.
Subík, Rudolf – Kunte, Libor (2004): Kaktuszok enciklopédiája. Kossuth Kiadó.

Fotók: KISS Ármin

Írta: Kiss Csaba

2012. június 12-20.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.