Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.12.17

A három cseresznyefa

 

 Messze a fővárostól, egy vidéki kis faluban születtem.  Ebből adódóan, mint az ilyen kis falvakban természetes, mindenki ismert mindenkit, sőt, szinte mindenki mindenkivel valamilyen közeli rokoni kapcsolatban is állt. Kivételek persze mindig vannak, és ez a két kivétel pont a mi két szomszédunk volt. Az egyik a jó, a másik a rossz, mi több, a gonosz szomszéd. Ahogy a mesékben is lenni szokott, a gonosz ember dúsgazdag volt, a jó szinte nincstelen. Egy azonban bizonyos, mindkét ember mély nyomokat hagyott bennem.

  Egyedül én voltam lány abban a csapatban, amelyben minden nehézség ellenére, megpróbáltunk kihozni mindent abból a kevés jóból, ami nekünk a gyerekkorunkban megadatott. Néha már az is elég volt a boldogsághoz, hogy órákon át nézhettem a szomszéd három hatalmas cseresznyefáját, ahogy a rengeteg, fehérben pompázó virág ünnepi ruhába öltözteti a téli álmából alig felébredt fa tavaszi csupasz koronáját. Igen, tavasz van, az újraéledés, a fiatalság, a kikelet várva várt évszaka.

 Valahogy éreztük, ha csintalanságon törtük a fejünket, hogy azt szüleink hamarabb sejtették, mint mielőtt mi azt valóra is válthattuk volna. Ha kicsit is izgalmasabban és örömteli pajkossággal akartuk élni gyermeki éveinket, akkor a legnagyobb titokban és csendben kellett megszerveznünk azt, hogy az állandóan csábítgató cseresznyefák néhány marék tűzpiros, ropogós és zamatos termésével pótolhassuk szűkös vitaminhiányunkat. Az igazsághoz persze az is hozzátartozott, hogy sokszor éreztünk nemcsak vitaminhiányt, hanem egy ellenállhatatlan, örök kísértést a pirosló gyümölcsök láttán, így nem tehettünk mást, mint időnként meglátogattuk a gonosz gazdag ember három cseresznyefája közül a legkihívóbbat. Az éltes fa hasadt kérges, erős ágain ücsörögtünk, csemegéztünk és teli szájjal cseverésztünk, vagy inkább csacsogtunk a világ dolgairól. Több ilyen cseresznyedézsmálós nap során vettem észre, átlátva a még gyér lombú ágak között, hogy a másik szomszédunk, furcsa, kis tüskés növényeket pakol ki egy asztalra, ültetgeti, locsolgatja, és hosszan nézegeti őket. Amikor csodaszép virágaik megjelennek a növényen, a bácsi arca a boldogság mámorában úszva, lábaival izgatottan toporogva, ide-oda lépegetve, szinte táncolva élvezi a pillanat adta boldog perceket. Ekkor határoztam el, hogy jobban megismerem a szomszéd bácsit és a boldogságát okozó furcsa kis növényeit.

 

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan!

Színes virágcserepek!

nevtelen1.jpg