Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Debrecen 2014

2014.09.03

 Debrecen 2014

Molnár Imre emlékkiállítás,

Kaktuszok és egyéb pozsgás növények vására

 

A 45. Debreceni Virágkarnevál során, mint hosszúévek óta mindig, idén is megrendezte a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság (MKPT) a nemzetközi kaktusz és egyéb pozsgás növények kiállítását és vásárát, amely augusztus16–20. között zajlott le. 

A szokásunkhoz híven az idén sem volt ez másképpen, dr. Gyúró Zoltánnal kettesben elindultunk a hosszú útra, hogy ismét kedves gyűjtőtársakkal találkozhassunk, szebbnél szebb kaktuszokat és egyéb pozsgás növényeket fotózhassunk, és a világhírű, patinás Debreceni Virágkarnevál vendégei lehessünk.

Zoli volt az, aki invitált ere a kirándulásra, és mit tagadjam, örömmel éltem a lehetőséggel, annál is inkább, mert az Ő terveiben szerepelt a botanikus kert, azon belül pedig a kaktuszház meglátogatása is. A kiállítás megtekintését megelőzően betértünk a botanikus kertbe, ahol annak minden szegletében különleges fák, bokrok, cserjék pompáztak, vagyis egy ezerszínű virágoktól és a zöld lomboktól gazdag, és szakértelemmel gondozott növényvilág tárult elénk. Benézhettünk a kaktuszházba is, ahol szép rendben növekedtek, zöldelltek, virágoztak a különleges kaktuszok, és még a nemzetségeket sem érdemes említeni, annyi félével találkoztunk és találkozhat a kedves Olvasó, ha idelátogat.

A kert megtekintése után elindultunk a kiállítás helyszínére, ahol már szorgos kezek építették a bemutatásra szánt növények sziklakertjét. A rendezvény helyszínéül – az elmúlt évekhez hasonlóan – a Kölcsey Központ pazar és jó adottságú rendezvényterme szolgált. A kiállított növények most is, mint minden alkalommal, szépen elrendezve, a legszebb formájukban kerültek bemutatásra.

 

A kiállítás fő mottója: CÉLKERESZTBEN: AFRIKA

 

Erre az alkalomra kiválasztott kontinens – Afrika –, Földünk egyéb pozsgásnövényekben leggazdagabb vidéke, amely még napjainkban is tartogat számos, eddig ismeretlen, fel nem fedezett növényeket (és állatokat is!). A kiállítás az egzotikus és titokzatos óriási földrész páratlanul gazdag és sokrétű flórájának nevezetes egyedeivel ismertette meg a látogatókat.

 A 16-ai megnyitóra összejött a nagy csapat, amiről a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének szakmai vezetője, a K-V szerkesztő bizottságának tagja, az MKPT tiszteletbeli elnöke, a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjének vezetője, Papp László nyitóbeszédében említést tett. Az egyesület történeti visszatekintésén kívül megemlékezett a kiállítás névadójáról, Molnár Imréről, aki áldozatos munkájával támogatta az MKPT-t.          

A megnyitó beszéd után dr. Csajbók József, az MKPT elnöke díszoklevelet és okleveleket adott át. Díszoklevelet adományoztak dr. Nemes Lajos (Szomód) részére (a K-V szerkesztő bizottság tagja is), aki a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaságban és jogelődeinél végzett több évtizedes áldozatos munkát.

Oklevéllel jutalmazták az egyesületben kiemelkedő munkát végzett gyűjtőtársakat, közöttük dr. Gyúró Zoltánt, aki informatikai tudásával, internetes portál létrehozásával és fenntartásával vállalt önzetlen és fáradhatatlan munkájával segíti mindkét magyarországi egyesületet. Itt szeretnék gratulálni mi is neki, amiért vállára vette ezt a nehéz feladatot.

A kiállított növényeket biztosították:

Agócs György, Aztekium Egyesület – Románia, dr. Buglyó Péter, dr. Csajbók József, Dávid Lajos, Debreceni Egyetem Botanikus Kertje, Dóró Antal, Erdei Gyula, Ficzere Miklós, Győrfi Dávid, Kassai Kaktuszgyűjtők Klubja – Szlovákia, Katona József, Kolovics József, Morvay István, Nagy József, Nagy Tibor, Rácz László, Szabados Attila, Szanyi Károly, Szászi Róbert, Szunyogh Menyhért, Tóth Norbert, Vasas István.

Köszönet érte, mert a kiállítók áldozatos munkájuk nélkül a honi kaktuszkultúra nem járhatna ott, ahol jelenleg tart, és mi sem láttunk volna ennyi szépséget! 

Nagy öröm volt számomra, hogy találkozhattam olyan gyűjtőkkel, akikkel igazából csak itt, Debrecenben futhatunk össze. Még egy kis beszélgetésre is jutott alkalom, de eljött a búcsúzkodás ideje, vidáman, új élményekkel gazdagabban jöttünk haza. A hosszú út során most is megvitattuk a látottakat, hallottakat. Én így láttam, Zoli kicsit másképp, de egyben megegyezett véleményünk, hogy szép is volt, jó is volt, érdemes volt elmenni.

 

Libnárné Herczegh Ilona