Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idegen álmok

2016.12.22

Idegen álmok

 

  A bíró két hosszú, bizonytalan sípszóval megállította a játékot. Mindenki mozdulatlanná dermedt, még a virágnektárt kutató méhek szárnycsapásai is megpihentek. Megállt az idő! Egyedül a nagy Bíró láthatott mindent. Nézte az alatta lezajlódott eseményeket, de nem értette. Összeráncolta homlokát, majd azon kezdett el tűnődni, hogy vajon milyen más hatalom bírálhatta felül az Ő leghatalmasabb akaratát. Érezte, most cselekednie kell. Lenézett a fűben mozdulatlanul fekvő emberre és tudta, még nincs itt az ideje, ennél többet szánt neki. Most mégis, szinte élettelenül, fagyott, torz mosollyal arcán, amelyet a fájdalom váltott ki benne, fekszik a mező virágai között. Mit csináljon most? Ilyenre még nem volt példa, hogy valaki az előre megírt életútjáról váratlanul letérjen. Közelebb ereszkedett hozzá, hogy jobban lásson, nem mintha szüksége lenne a látásra, mert egyéb, földön túli érzékszervei tökéletesen engedik őt eligazodni abban a világban, amit Ő maga hozott létre. Közelebb és még közelebb lebbent hozzá, egészen addig, amíg úgy nem döntött, hogy egészen a tudatáig, vagy még az alá akar beférkőzni. Ennél közelebb már nincs, mert az már a túlvilág, az Ő világa. Így már talán jobban megláthatja a férfi gondolatát, bepillantást nyerhet álmaiba. Mégis ahogy bent találta magát a mindenki más számára megközelíthetetlen helyen, nem látott semmit. Teljes és tökéletes sötétséget érzékelt, amitől megrezzent. Félt, vagy csak elbizonytalanodott?! Ezt látja az ember, ha bajban van? Ezt érzi, ha egyedül marad? Ezt nem tudta, ez még neki is új volt és ettől elszomorodott, mert amikor az embert megteremtette, erre az apró problémára nem gondolt. Menekülni próbált a testből, de ahogy kétségbeesve küzdött, egyszerre csak a sötétséget lassan felváltotta a világosság, látni kezdett. Arra ugyan gyorsan rájött, hogy nem az ember szemén keresztül lát, hanem kristálytisztán az agyának egy rejtett szegletéből előretörő emlékképek vagy inkább álmok, szakadozott filmszalagszerűen lejátszott részleteibe kap betekintést. A látottakon elcsodálkozott, pont úgy látott mindent, mint ahogy azt az emlékek gazdája láthatja egy álom közben. Így a teremtett ember emlékei, vagy inkább álmai, mintha a sajátjai lennének. 

 

 

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan! Már nyomdában a

Színes virágcserepek!

borito.jpg