Saguaro, a Nap gyermeke

(részletek)

Merengve bámul a nagy semmi közepén

Tövisbe bújt bőre barnul a Nap hevén

Tűri jámboran, sőt, lassan nyúlik felé

Karjaival készül tán karolni belé

Vaskos alakját rég múlt idők faragták

Goromba tövisek bársonyát szaggatták

Így élhette túl a már réges rég elhalót

És nem egy, hanem sok szeszélyes századot

A Nap teremtette a forró síkságra

Hogy hirdesse, szükség van rá e világra

Rettentő oszlopát a föld alig bírja

Szomját a felhőkből csak cseppekben oltja

Kiss Csaba

Érd, 2013. március 9.

 A folytatás a Kaktuszkörkép 2013 év végén megjelenő 2. számában olvasható!