Saguaro, a Nap gyermeke
(részletek)
Merengve bámul a nagy semmi közepén
Tövisbe bújt bőre barnul a Nap hevén
Tűri jámboran, sőt, lassan nyúlik felé
Karjaival készül tán karolni belé
Vaskos alakját rég múlt idők faragták
Goromba tövisek bársonyát szaggatták
Így élhette túl a már réges rég elhalót
És nem egy, hanem sok szeszélyes századot
A Nap teremtette a forró síkságra
Hogy hirdesse, szükség van rá e világra
Rettentő oszlopát a föld alig bírja
Szomját a felhőkből csak cseppekben oltja
Kiss Csaba
Érd, 2013. március 9.
A folytatás a Kaktuszkörkép 2013 év végén megjelenő 2. számában olvasható!
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.