Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Színes cserepek

 

   Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon megírjam-e ezt a kis történetet, amelyet már évekkel ezelőtt is lejegyezhettem volna, de valamiért mindig félretettem, és csak az emlékeimben őriztem mindazt, amit akkor megéltem. Minden évben megfogadtam, hogy most nekilátok, és végre be is fejezem a minduntalan agyamban pergő események leírását, amíg akár egyetlen momentumban is megfakulnának ezek az emlékek. Gondolataimban időnként ugyan mintha költenék valamicskét a valósághoz, de ígérem, hogy most mindent pont úgy fogok leírni, mint ahogyan az megtörtént.

   Megszámolni sem tudnám, hogy hányszor hajtottam már át ezen a hídon, a folyó felett, most azonban mégsem érhettem el a túlpartot, mert lezárták azt. Nem tehettem mást, minthogy elindultam a kerülőutat jelző táblák irányába, amelyeket rutinból már észre sem vettem, így legalább 40 kilométerrel is hosszabb utat kell megtennem, ismeretlen környéken, rossz minőségű, zötyögős aszfalton autózva.

    A főúttól eltávolodva szembetűnő módon látható az egyre nagyobb szegénység, vagy egyenesen a nyomor. Az utak állapota olyan, mintha nem is ebben az országban járnánk, a házak rogyadoznak, kerítések szinte mindenhonnan eltűntek. A fémet néhány forintért cserébe elvitték az átvevőhelyre, a kerítésléceket meg télen tüzelték el, tűzifa helyett. Néhány portán ugyan még áll egy-egy autó, de talán nem is mozdult az elmúlt években. Egyetlen mozgásra alkalmas járművet vélek csak felfedezni, a kerékpárt.

  dscn7771.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves olvasóim!

Mától ez a lap teljes egészében nem lesz elérhető, de ha kíváncsi a történet folytatására, a hamarosan megjelenő novellás gyűjteményemből megismerheti a teljes történetet.

Figyelem! Hamarosan! Már nyomdában a

Színes virágcserepek!

borito.jpg